(Nyári) programkavalkád - München kontra Magyarország
Porfészek. Itt semmi sem történik. Unalmas. "Bezzeg Münchenben biztos más a helyzet". Sokszor hallottam már ezeket a mondatokat. Attól függ, hogy mire vágyik az ember, és főleg mire van ideje és anyagi kerete.
Mondhatnám, hogy rendszeresen megmásszuk a Zugspitzét, minden hétvégén a Therme Erdingben vagy Bad Wörishofenben áztatjuk magunkat, és az FC Bayern összes meccsén ordítva szurkolunk, illetve hetente legalább egyszer moziba megyünk, a gyerekekkel (ha lennének) a különböző játszóházakban mókázunk, és sokszor azt sem tudjuk, hogy épp az ázsiai, görög, bajor vagy olasz étterem - néhol egyhangú, máshol aránytalanul drága - kínálata közül válasszunk.
Nem mondom, mert az igazság az, hogy egyrészt dolgozunk, másrészt a programoknak Münchenben is ára van, ráadásul a hétköznapok során rengeteget utazunk. (Lakás-munkahely, építkezések stb.) Hétvégén jólesik kicsit megállni, és nem rögtön autóba pattanni, hogy eljussunk a fél-egyórás távolságra lévő hegyhez, játszóházhoz, fürdőhöz vagy akárhova. (Az ottani tömegről és a tipikus szombati dugóról nem is beszélve.) Mivel hétköznap 20.00-ig vannak nyitva a boltok, a vásárlás is tipikusan szombatra esik. Ne felejtsük el a férjem hétvégi kézilabdameccseit sem, vagy azt, amikor hazautazunk Magyarországra. Hasonló helyzetben vannak a Münchenben élő barátaink is, szóval a közös vagy épp kettesben való programozást mindig komoly logisztika szokta megelőzni.
Ha időnk engedi, egyre többször keressük azokat a lehetőségeket, amelyek a közelünkben vannak, és lehetőleg gyalogosan is megközelíthetőek. Ellátogatunk a városrészünk által szervezett szolid szabadtéri, zenés programokra. Ha igazán nyári meleg van, fürdünk a közeli tóban. Sétálunk a parkban, esetleg átutazunk a szomszédos Dachauba, egy kisvárosi moziba. Ugyanitt egyszer horrorcirkusz előadáson is részt vettünk már. (Vicces volt, amikor hátulról ismerős nyelv ütötte meg a fülünket: “b.meg, mi repült ide?”)
Eszembe jut július 26., amikor a férjemmel úton voltunk haza, Dunaújvárosba. A Rádió24-en elhangzó hírekben (hála neked, internet) hallottuk, hogy rendkívüli intézkedéseket vezet be a Budapest Liszt Ferenc Nemzetközi Repülőtér a július végén és augusztus elején várható rendkívül magas utasforgalom miatt.
Maccabi Európa Játékok, Formula-1 Magyar Nagydíj, Sziget, VOLT, Hegyalja fesztivál, koncertek, szabadtéri színház, Balaton, Velence, Tisza-tó, junior kézilabda eb (magyar győzelem!), kajak-kenu vb (magyar érmek hada!), és az a sok egyéb (számos esetben ingyenes) program, ami még kimaradt. Mindez Magyarországon.
Négy hetet töltöttünk otthon. A Kulcsi Hajóállomáson egy szuper szabadtéri buliban voltunk. Balatonfüreden sétáltunk a parton, majd tomboltunk a diszkóhajón. Siófok pezsgése, - mint minden évben - , most is magával ragadott minket. Dunaújvárosban fagyiztunk a belvárosban és romantikázhattunk a Duna-parton vagy fürödhettünk az élményfürdőben vagy épp a szabadstrandon. Legyen szó kifőzdéről (Anna Pecsenyesütője!), svédasztalos (Kele csárda, Aranyhordó!) vagy klasszikus étteremről (Halászcsárda): kiszolgálásban, ár-értékarányban, minőségben és gyorsaságban is felülmúlja az (általunk ismert és látogatott) müncheni éttermeket.
Holnaptól újra a munkáé lesz a főszerep, de igyekszünk időt szánni a kikapcsolódásra is, legyen szó akár München vagy épp Magyarország programkínálatáról.
További tartalmakért látogass el a blog Facebook oldalára.
Bloglovinon is megtalálsz.
Mondhatnám, hogy rendszeresen megmásszuk a Zugspitzét, minden hétvégén a Therme Erdingben vagy Bad Wörishofenben áztatjuk magunkat, és az FC Bayern összes meccsén ordítva szurkolunk, illetve hetente legalább egyszer moziba megyünk, a gyerekekkel (ha lennének) a különböző játszóházakban mókázunk, és sokszor azt sem tudjuk, hogy épp az ázsiai, görög, bajor vagy olasz étterem - néhol egyhangú, máshol aránytalanul drága - kínálata közül válasszunk.
Nem mondom, mert az igazság az, hogy egyrészt dolgozunk, másrészt a programoknak Münchenben is ára van, ráadásul a hétköznapok során rengeteget utazunk. (Lakás-munkahely, építkezések stb.) Hétvégén jólesik kicsit megállni, és nem rögtön autóba pattanni, hogy eljussunk a fél-egyórás távolságra lévő hegyhez, játszóházhoz, fürdőhöz vagy akárhova. (Az ottani tömegről és a tipikus szombati dugóról nem is beszélve.) Mivel hétköznap 20.00-ig vannak nyitva a boltok, a vásárlás is tipikusan szombatra esik. Ne felejtsük el a férjem hétvégi kézilabdameccseit sem, vagy azt, amikor hazautazunk Magyarországra. Hasonló helyzetben vannak a Münchenben élő barátaink is, szóval a közös vagy épp kettesben való programozást mindig komoly logisztika szokta megelőzni.
Ha időnk engedi, egyre többször keressük azokat a lehetőségeket, amelyek a közelünkben vannak, és lehetőleg gyalogosan is megközelíthetőek. Ellátogatunk a városrészünk által szervezett szolid szabadtéri, zenés programokra. Ha igazán nyári meleg van, fürdünk a közeli tóban. Sétálunk a parkban, esetleg átutazunk a szomszédos Dachauba, egy kisvárosi moziba. Ugyanitt egyszer horrorcirkusz előadáson is részt vettünk már. (Vicces volt, amikor hátulról ismerős nyelv ütötte meg a fülünket: “b.meg, mi repült ide?”)
Eszembe jut július 26., amikor a férjemmel úton voltunk haza, Dunaújvárosba. A Rádió24-en elhangzó hírekben (hála neked, internet) hallottuk, hogy rendkívüli intézkedéseket vezet be a Budapest Liszt Ferenc Nemzetközi Repülőtér a július végén és augusztus elején várható rendkívül magas utasforgalom miatt.
Maccabi Európa Játékok, Formula-1 Magyar Nagydíj, Sziget, VOLT, Hegyalja fesztivál, koncertek, szabadtéri színház, Balaton, Velence, Tisza-tó, junior kézilabda eb (magyar győzelem!), kajak-kenu vb (magyar érmek hada!), és az a sok egyéb (számos esetben ingyenes) program, ami még kimaradt. Mindez Magyarországon.
Négy hetet töltöttünk otthon. A Kulcsi Hajóállomáson egy szuper szabadtéri buliban voltunk. Balatonfüreden sétáltunk a parton, majd tomboltunk a diszkóhajón. Siófok pezsgése, - mint minden évben - , most is magával ragadott minket. Dunaújvárosban fagyiztunk a belvárosban és romantikázhattunk a Duna-parton vagy fürödhettünk az élményfürdőben vagy épp a szabadstrandon. Legyen szó kifőzdéről (Anna Pecsenyesütője!), svédasztalos (Kele csárda, Aranyhordó!) vagy klasszikus étteremről (Halászcsárda): kiszolgálásban, ár-értékarányban, minőségben és gyorsaságban is felülmúlja az (általunk ismert és látogatott) müncheni éttermeket.
Holnaptól újra a munkáé lesz a főszerep, de igyekszünk időt szánni a kikapcsolódásra is, legyen szó akár München vagy épp Magyarország programkínálatáról.
További tartalmakért látogass el a blog Facebook oldalára.
Bloglovinon is megtalálsz.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése