A dunaújvárosi Szent Pantaleon Kórház gyermekosztályon jártunk
Májusban olvastam Dr. Kőnig Róbert gyermeksebész kezdeményezéséről. Plüssjátékokat és játékautókat keresett a facebookon. A
rendelőjében megforduló gyerekeknek szokta ajándékba adni. Az internet népének hála: hamar megteltek a "játékraktárak".
Érdeklődjünk a dunaújvárosi kórház gyermekosztályán! Jött az ötlet. Ment az email. Érkezett a válasz. A "színes lepedő" gondolatából megszületett a mesemintás ágynemű ötlete. A pelenkából, mellszívókból, cumiból és cumisüvegből pedig egy lista.
Elindult a "hajsza". Bújtam a netet. Kerestem a passzoló német apróhirdetéseket. Sokan tesznek fel még jó állapotú, hasznos és elajándékozásra szánt darabokat. Összegyűjtöttem az állomásokat, és beszereztem a holmikat. Messzebbi helyekről csomagok is érkeztek. Többségében ingyen. Kis részben csak a postaköltséget kellett állnunk.
Gyűltek a dobozok. "El tudom vinni vonattal is". Nem, nem tudom elvinni. A garázs már tele, és a férjem mosolya még mindig tart. Persze, hogy tart. Ő is lelkes. (Megismerkedhetett a mellszívóval, mint olyannal is. Sőt, ha kellett, meg is szerelte...)
Egy német adománygyűjtő szervezettel is sikerült felvenni a kapcsolatot. Tőlük főleg cumikat és cumisüvegeket kaptunk.
Fuvar kell. Anti! Ez a jelszó. (Neki meg Zita, ha német nyelvű papírmunkáról van szó.) Anti, mint mindig, első szóra jött. És vitte is egészen a dunaújvárosi házunkba a csomagokat.
Május végén pár napra mentünk haza Andrissal = vonattal utaztunk. Ki fog segíteni a szállításban? Egy kedves helyi vállalkozónak köszönhetően pikk-pakk megérkezett minden a kórházhoz.
Miért jött létre ez a projekt? Nem, nem azért, mert siralmas az egész magyar egészségügy, és tenni akartunk valamit, hanem azért, mert nem lehet mindent felülről várni. Annak idején a TF-en a sportgazdaságtan tanárom már jó ideje élt Németországban, és tőle hallottam először az alulról építkező gazdaságról. A gyakorlatban látom ezt Münchenben is a sportegyesületeknél, az iskolákban, kórházakban is, hogy a társadalmi összefogás és tevékeny hozzáállás is szükséges ahhoz, hogy működjenek a dolgok.
Megkerestük a kínálatot, és odavittük a kereslethez. Még pénz sem nagyon kellett hozzá. Csupán idő, logisztika és néhány segítőkész ember.
Magánszemély adománya a gyermekosztálynak
További tartalmakért látogass el a blog Facebook oldalára.
Bloglovinon is megtalálsz.
Érdeklődjünk a dunaújvárosi kórház gyermekosztályán! Jött az ötlet. Ment az email. Érkezett a válasz. A "színes lepedő" gondolatából megszületett a mesemintás ágynemű ötlete. A pelenkából, mellszívókból, cumiból és cumisüvegből pedig egy lista.
Elindult a "hajsza". Bújtam a netet. Kerestem a passzoló német apróhirdetéseket. Sokan tesznek fel még jó állapotú, hasznos és elajándékozásra szánt darabokat. Összegyűjtöttem az állomásokat, és beszereztem a holmikat. Messzebbi helyekről csomagok is érkeztek. Többségében ingyen. Kis részben csak a postaköltséget kellett állnunk.
Gyűltek a dobozok. "El tudom vinni vonattal is". Nem, nem tudom elvinni. A garázs már tele, és a férjem mosolya még mindig tart. Persze, hogy tart. Ő is lelkes. (Megismerkedhetett a mellszívóval, mint olyannal is. Sőt, ha kellett, meg is szerelte...)
Egy német adománygyűjtő szervezettel is sikerült felvenni a kapcsolatot. Tőlük főleg cumikat és cumisüvegeket kaptunk.
Fuvar kell. Anti! Ez a jelszó. (Neki meg Zita, ha német nyelvű papírmunkáról van szó.) Anti, mint mindig, első szóra jött. És vitte is egészen a dunaújvárosi házunkba a csomagokat.
Május végén pár napra mentünk haza Andrissal = vonattal utaztunk. Ki fog segíteni a szállításban? Egy kedves helyi vállalkozónak köszönhetően pikk-pakk megérkezett minden a kórházhoz.
Miért jött létre ez a projekt? Nem, nem azért, mert siralmas az egész magyar egészségügy, és tenni akartunk valamit, hanem azért, mert nem lehet mindent felülről várni. Annak idején a TF-en a sportgazdaságtan tanárom már jó ideje élt Németországban, és tőle hallottam először az alulról építkező gazdaságról. A gyakorlatban látom ezt Münchenben is a sportegyesületeknél, az iskolákban, kórházakban is, hogy a társadalmi összefogás és tevékeny hozzáállás is szükséges ahhoz, hogy működjenek a dolgok.
Megkerestük a kínálatot, és odavittük a kereslethez. Még pénz sem nagyon kellett hozzá. Csupán idő, logisztika és néhány segítőkész ember.
Magánszemély adománya a gyermekosztálynak
További tartalmakért látogass el a blog Facebook oldalára.
Bloglovinon is megtalálsz.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése