Így utaztunk Thaiföldre - koronavírus idején

Andris tíz év után munkahelyet vált. Az idő során felhalmozott szabadságoknak és túlóráknak köszönhetően néhány hetet otthon tölt. Használjuk ki az alkalmat: utazzunk el valami meleg helyre! Legyen Thaiföld: még kapható kedvező áron repülőjegy, és találunk olcsó szállásokat is.

Amikor belelendülnél a szervezésbe, egyre gyakrabban olvasod a hírekben: terjed a koronavírus. Thaiföldön is megjelent. Néhány nappal később kiderül: már Bajorországban is találtak fertőzöttet. Munkahelyen, edzéseken és a tömegközlekedésben nem veszünk észre semmi különlegeset. Elvétve látni maszkos embereket.

Tanakodunk. Amennyire lehet tájékozódunk. A kihámozott, hitelesnek tűnő információkra, az eddigi tapasztalatainkra és a belső meggyőződésünkre támaszkodhatunk. Kína messze van. Még Thaiföldtől is! De már ott is regisztráltak megbetegedéseket. Mennyire veszélyes, ha mi is elkapjuk? És, ha törlik a repülőjáratot? Vagy ott ragadunk valamelyik városban? Az utolsó két kérdés miatt - egyelőre - elhalasztjuk a repülőjegy-foglalást.

Ott motoszkál viszont végig a fejünkben: mikor adódik újra ilyen lehetőség, hogy egyikőnkre "rászakad" ennyi szabadnap? Az utóbbi 3-4 év főleg tanulással, munkával, szabadságolás idején meg leginkább házfelújítással telt.

Csendesedni látszik az ügy. Gyors logisztika két edzés és egy meccs erejéig tartó helyettesítés terén: pipa. Nagy levegő: megvesszük a repülőjegyet. Münchenből már csak Kínán keresztül lehet - számunkra vállalható áron - Bangkokba repülni. Családdal is jó lenne találkozni. A macskát (=Joey) is szívesebben hagyjuk a szülőknél. (Ők is örülnek neki - nincs más választásuk. :D) Budapestről Moszkván keresztül vezet az út Thaiföldre. Irány Magyarország!

Február 16-án csomagokkal, macskával, fertőtlenítő spraykkel és vitaminokkal felszerelkezve elvonatozunk Budapestre. (Az említett spray egyébként is nálunk van minden egyes utazásnál, főleg, ha Joeyt is visszük, és számolnunk kell egy kis egészségügyi szünettel. Vitaminokat is naponta fogyasztunk. Mellette persze ügyelünk az étkezésre is, de amióta megtudtam, hogy hány citromot kellene elfogyasztanom, hogy a napi C-vitamin szükségletemet fedezzem, azóta végképp megerősítést nyert: szükség van a kiegészítőkre.)

Tételesen ezek kaptak helyet a bőröndben: D-, C-vitamin, magnézium, Béres Multi-Tabs immunerősítő, fájdalom-, és lázcsillapító, orrspray, Asprin C por. (Gyakorlatilag műtétet is vállalhattunk volna.)

Nem, nem vagyunk hipochonderek. A koronavírustól sem tartottunk jobban, mint amennyire az ember - észszerű keretek között - felkészül egy influenzajárványra. Viszont, ha tényleg benyalunk valamit: egyszerűbb a bőröndhöz, és a jól ismert szerekhez nyúlni (akár csak a tüneteket enyhítendő), mint egy idegen ország egészségügyi rendszerében botorkálni. Nyilván, ha súlyosbodna a helyzet, akkor ezt is meg kell lépni.

(Az immunerősítő nem reklám, de négy évvel ezelőtt a nászutunkon, Balin is azt ettük, és bevált.  - Lehet, hogy anélkül se lett volna kutyabajunk.)

Biztosítás terén sem bíztunk semmit a véletlenre... (Remélem érződik a magunkkal szemben is támasztott irónia és önkritika.) Évi kemény 18 €-t fizetünk összesen kettőnkre, hogy legyen állandó német utasbiztosításunk, amivel teljes körű egészségügyi ellátásban részesülhetünk a világ bármely pontján. Itt meg is állhattunk volna. Mégis elindult az a bizonyos vezérhangya. Többször tapasztaltuk már (pl. bank, egészségügy stb.), hogy a magyar elérhetőségben (=nem gépi hang), gyorsaságban, rugalmasságban talán jobban bízhatunk. Ha esetleg valami olyasmi történik, hogy az otthoniak közbenjárására is szükség van, végképp egyszerűbb a magyar nyelvű kommunikáció. Kössünk egy magyar utasbiztosítást is. Biztos, ami tuti.

Arra az esetre, ha karanténos intézkedés vagy egyéb bonyodalom érne minket az úton: regisztráltunk konzuli védelemre. - Nem kerül semmibe, csak néhány kattintás, s talán jól jöhet alapon.

A vonatunk némi késéssel, de szerencsésen befutott Kelenföldre. A családdal egy jókedvű délután töltöttünk. Este testvéremék kivittek a reptérre, és kezdetét vette az utazás. Moszkvában ill. a repülőn már több maszkos embert láttunk. Akaratlanul is összerezzent picit az ember, ha köhögést hallott. A reakció érthető volt, de nyilván helyre kellett tenni, és pánik már nem követte. - Koronavírustól függetlenül is felfigyeltem volna egy betegségre, mert ezt a várva várt tíznapos utazást egészségesen szerettem volna kiélvezni.

A bangkoki reptéren láttunk néhány frissen felállított egészségügyi állomást, de a személyzet inkább csak ott ücsörgött. Mi a szokásos ellenőrzéseken vettünk részt. Hőmérséklet-ellenőrzés nem szerepelt a programban. Kézfertőtlenítők talán több helyen voltak kirakva, mint egyébként, és használták is az emberek.

Bangkokban az erős szmog miatt sokan viselnek maszkot. Ezt láttuk most is, de egyéb nagy készültséget nem tapasztaltunk. A szállodában néhány felirat hívta fel a figyelmet arra, hogy a jelenlegi koronavírus miatt mire ügyeljünk a higiénia terén.

Amikor korogni kezdett a gyomrunk, egy újabb dilemmához értünk: merjünk-e utcai árusoknál ebédelni. Pont ezért (is) jöttünk Ázsiába, szóval "kockáztassunk"! A gondosan bepakolt kézfertőtlenítő a hétköznapi szervezettségből, fegyelemből kiszakadva, magunkat az önfeledt nyaralás állapotának átadva: hol nálunk volt, hol nem... Mégis: mind Bangkokban, mind Koh Samuin utcai kifőzdékben étkeztünk, s bár néha félve feküdtem le, hogy éjszaka még viszontlátom a polipot, a palacsintatésztába bújtatott kagylót vagy a mangós italt: semmi bajunk nem lett.

Makkegészségesen teltek a thaiföldi nyaralás élménydús napjai. Lehet, hogy csak szerencsénk volt. Talán számított az is, hogy jól éreztük magunkat, nem voltunk kimerültek, és ilyenkor még inkább ellenállóbb az ember.  Elképzelhető, hogy a vitaminok is segítettek, főleg, hogy nem az utazás előtt közvetlenül kezdtük el szedni őket.

Mire hazaértünk Olaszországot és néhány másik európai országot is elérte a koronavírus. Mást továbbra sem tudunk tenni: az alapvető higiéniára, étkezésre, vitaminszükségletre, idős emberekre ügyelünk, és bízunk a legjobbakban. Nem, ez nem azt jelenti, hogy félvállról vesszük a híreket, és felelőtlenül közlekedünk a világban, de élni sem szabad elfelejteni.


Tetszett az írás? További tartalmakért látogass el a blog Facebook oldalára. 
Bloglovinon is megtalálsz.