Gyerekkor a nemzet sportfővárosában – amikor a szülinapi buli egy színház előtti bajnokavatásba torkollott

Október óta edzősködöm egy német, amatőr kézilabdacsapatnál. A minap az egyik játékos, Julia megkérdezte tőlem (online, whats appen), hogy miért választottam annak idején ezt a sportágat? Megpróbáltam visszapörgetni a gyerekkori emlékeket.

1987. május 14-én beszaladt apu a kórházba, puszit adott elgyötört felesége homlokára, meghatódva figyelte elsőszülött gyermekét,  - majd elrohant. Na, nem azért, mert igazából fiút várt volna, vagy ilyesmi. - Három évvel később világra jött az öcsém is. 

A szűkre szabott látogatás oka abban rejlett, hogy aznap egy másik születésre is hivatalos volt: a Dunaferr Sportcsarnok megnyitójára. Válogatott röplabdatornával avatták föl a létesítményt, a város legújabb büszkeségét.

“Ezzel a nappal meg is pecsételődött a sorsod?”- kérdezte Julia. Jól hangzik, de inkább csak egy jópofa egybeesés. A sportpályák mellett átélt élmények erőteljesebben sodortak a kézilabda felé. - Ahogy ezt leírtam, pörögni kezdtek az emlékképek. Hirtelen azon kaptam magam, hogy lelkesen mesélek neki a 90-illetve a 2000-es évek dunaújvárosi sportéletéről...

A női kézisek 1995-ös KEK-sorozatát még csak távolról, inkább hangulatában követtem. A meccsek alatt a lelátó tetején és egyéb“titkos” helyeken játszottunk a többi gyerekkel. Természetesen a labda sosem maradhatott el, de kikaptunk, ha a stúdió (hangosítás) falát használtuk kapunak. - Emlékezetes marad a Volgográd elleni, idegenbeli elődöntő. Egyrészt nyertünk, s döntőbe jutottunk. Másrészt apu is a csapattal utazott, és egy olyan kiadós influenzát szedett össze az orosz városban, ami aztán, (minden higiéniai odafigyelés ellenére), kíméletlenül végigment a családon.

1996 márciusában egy panellakás kisszobájában ünnepeltük az egyik osztálytársam születésnapját. A nagyszobában, a televízió előtt a szülők tomboltak. Este meg a színház előtt folytatódott a buli, kiegészülve a város megannyi lakójával. Ladányi Balázsékat éltette a tömeg, akik a klub történetében először, megnyerték a jégkorongbajnokságot. - Az akkori dunaújvárosi televízió készített egy összeállítást a Budapest Sportcsarnokban lejátszott döntőről. Annyiszor láttam, hogy egy idő után kívülről fújtam a nyilatkozatokat. (Youtube-on fent van. Nosztalgiából néha most is belenézek.)

1999 tavaszán női kézilabda BEK-elődöntőre készült a város: méghozzá a nagyobb befogadóképességgel rendelkező jégcsarnokban! 

A klub jóvoltából a város iskolái ingyen jegyeket kaptak a mérkőzésre. Testnevelésórán megkérdeztem a tanáromat: a mi sulink miért nem osztotta még ki őket? A következő szünetben egy udvarias, de némi gyomorgörcsöt okozó meghívást kaptam az igazgatói irodába: nyugodjak meg, a gimi még nem kapta meg a jegyeket. Ha itt lesznek, odaadják őket az érdeklődőknek. 

Radulovics sérült. Balogh Beának elszakadt a bokaszalagja. A jégcsarnok teteje meg itt-ott beázik, ha esik az eső. 1999. április 18-án szerencsére kint verőfényes napsütés, az arénában meg pokoli meleg volt. Nem csak az időjárás miatt, hanem azért, mert „a csilláron is emberek lógtak“.

Döcögött a meccs. A szünetben többen legyintettek körülöttem: nem jutunk tovább. A második félidő végére mégis fordítottunk: 24:20-ra vezettünk. Mivel egy héttel előtte, Bécsben a Hypo ugyanezzel az eredménnyel győzött: büntetődobások következtek. 

Átküldtem Juliának az utolsó negyedóra videóját. Pár perccel később írt: “még mindig tartanak a hetesek, hihetetlen!”

Ha ő most, több, mint húsz évvel később így izgul, mit éltünk mi át akkor, ott a helyszínen? Katarzist. Takács Gabi bedobta a hetest. Felrobbant a csarnok. - Bába Misi, a gyúró pedig élete legjobb idejét futotta 100 méteren.

Az itthoni kétgólos győzelem után kíváncsian vártuk a BEK-döntő ljubljanai visszavágóját. Ennél jobban csak az foglalkoztatta a szurkolókat, hogy melyik csatorna fogja közvetíteni?  A TV3-ról addig nem igazán hallottunk. Sokan nem is tudták fogni. A mi nagyszobánkban szerencsére dübörgött a televízió, és élőben követhettük, ahogy a csajok a KEK - (1995), és EHF - Kupagyőzelem (1998) után elhódítják a Bajnokcsapatok Európa Kupáját is. - A szezont végül egy magyar bajnoki címmel és Magyar Kupa-győzelemmel koronázták meg.

Mekkora buli szerveződött a csarnok elé! Ökörsütés, sörsátor, zene, jó hangulat: együtt ünnepelt az egész város a sportolókkal. 

Az 1999/2000-es idényben a férfi kézilabdások is megnyerték a nemzeti bajnokságot, sőt KEK-döntőt játszottak.

A futballcsapat szintén az idény legjobbja lett. Következtek a BL-selejtezős mérkőzések. Az első találkozót a Hajduk Split otthonában rendezték. Emlékszem apu telefonhívására a lefújás után: „óriási, a horvát közönség felállva tapsol minket.“ - Azután, hogy 2:0-ra legyőztük őket. 

A dunaújvárosi stadion akkor még nem felelt meg a nemzetközi előírásoknak: az egész országból érkező szurkolók konvojokban utaztak Győrbe.

Apu a helyszínen dolgozott. Anyu piros-fehér színű zászlót festett az öcsém és az én arcomra, felszereltük a zászlókat a kocsi ablakára, (mindegy, mekkora huzat volt emiatt az utastérben), beültünk az autóba, és robogtunk a meccsre. - Kétszer is, mert továbbjutottunk, és a következő körben 2:2-es döntetlent játszottunk a Rosenborg csapata ellen. Idegenben alulmaradtunk, és a norvégok kerültek a BL-csoportkörbe. - De ez már senkit nem érdekel.

A lényeg, hogy jó volt felidézni (a teljesség igénye nélkül) a fenti sportsikereket.  

Köszönöm Julia a kérdésed, és boldog születésnapot, mert Te is ma ünnepled 😄🎂. 

További tartalmakat, videókat a blog Instagram vagy Facebook oldalán találsz. 
Bloglovinon is megjelennek az írásaim.