Milyen út vezet a Bajor Közszolgálati Főiskolához?
2010.
tavaszán államvizsgáztam a Testnevelési Egyetem sportszervező szakán és a Pázmány Péter Katolikus Egyetem jogi karán. Sportszervezőként megszereztem a diplomát, a négy jogi záróvizsgám közül viszont kettő nem sikerült.
Várnom kellett őszig, hogy újra próbálkozhassak. Ugyanígy egy évvel tolódtak az erlangeni egyetem jogi karán tervezett posztgraduális tanulmányok is. (Érdekelt a sportjog, és ezen az egyetemen tanított egy híres sportjogász.)
Nem szeretek unatkozni. Szívesebben választom (nem biztos, hogy helyesen...) az "egy fenékkel négy lovat megülni" megoldásokat. Elpazarolt időnek véltem "csak" a vizsgákra készülni, ill. egy évet “csak úgy eltölteni”, úgyhogy eldöntöttem: kimegyek aupairkedni egy évre Németországba. Münchenben találtam is egy nagyon aranyos családot.
Szeptemberben elkezdtem náluk dolgozni, a szabadidőmben pedig készültem a két maradék záróvizsgámra. Mellette lelkesen írtam a jelentkezésemet a DAAD ösztöndíjra az erlangeni posztgraduális képzés reményében.
Novemberben sikerült jogászként is leállamvizsgáznom. Az ösztöndíjat viszont nem kaptam meg, s nélküle nem láttam esélyt külföldi tanulmányokra. Ráadásul közben megismertem Münchenben egy fiút...
Az au pair családomtól 2011. júniusában elköszöntem (így is volt az elejétől tervezve), majd elkezdtem munkát keresni. Német és angol nyelvtudással, jogász és sportszervező diplomával a kezemben azt hittem, majd én leszek a legnagyobb király, aztán belelógott abba a bizonyos bilibe a kezem, és hamar rá kellett jönnöm, hogy jogot abban az országban tanuljon az ember, ahol jogászként fog dolgozni, sportszervezőként érdemi munkára meg max. az FC Bayernnél van lehetőség, de oda meg hiányzott "némi" kapcsolat...
Próbáltam irodai munkát találni, de oda meg egyrészt túlképzett voltam, másrészt a németek nem értették azt az érvemet, hogy jogászként értek valamennyire a papírmunkához, szóval csak el fogok boldogulni valami irodai munkakörben. (A németeknek ehhez az "irodai alkalmazott" végzettség kellett volna...)
A köztes időben babysitterkedtem egy másik család hármas ikreinél, majd augusztusban sikerült elhelyezkednem (kapaszkodj meg): egy online társkereső oldal ügyfélszolgálatán. Lényeg, hogy felvettek, keresek (és találok) pénzt, aztán majd alakulnak tovább a dolgaim,- gondoltam. Fő feladatom az ügyfélpanaszok megválaszolása volt, szerencsére csak írásban, mert - bár felsőfokon beszéltem németül -, a főnök mégis inkább biztosabbnak látta ezt a feladatkört egy német kollégára bízni.
Tisztességesen elláttam reggel nyolctól délután fél 5-ig a munkámat, átmenetileg rendben volt a dolog. Közben "lakást" is sikerült találnom: egy 17 nm-es szobát havi 450 EUR-ért, aminek úgy örültem, mint az a bizonyos majom a farkának. Felszereltség, körülmények: fürdő, wc a folyosón, egy másik lánnyal megosztva, mini főzőlyuk, és egy szekrénybe beépített zuhanyzó. A szoba legnagyobb luxuscikke a televízió volt, amin egy kis logisztikával megoldottam, hogy tudjak magyar adókat fogni.
(A müncheni lakásviszonyokról egy gyors kitérő: vannak lakások, de drágák, ami a kisebbik gond. A nehézséget inkább az okozza, hogy kicsi a kínálat, nagy a kereslet... Egy lakásra 100 jelentkező is juthat..)
Lelkiismeretes ügyfélszolgálatos munkakörömnek megvolt az az előnye, hogy egész nap netezhettem. Így találtam rá két hónapnyi panaszkezelést követően a következő munkahelyemre. Egy építőipari cég keresett németül és magyarul beszélő irodai alkalmazottat. Ezaz! Megtaláltam! Akkor még csak a hirdetést, de egy rövid bemutatkozó beszélgetést követően az új munkámat is.
Négy évet dolgoztam ennél a cégnél, jól éreztem magam, tetszett a munkaköröm, a fizetésem is rendben volt, de egyre inkább kezdtem érezni, hogy nem innen fogok nyugdíjba menni. Amolyan B megoldásként el is kezdtem Szegeden a német szakjogász (levelező) képzést.
Két évig ingáztam München és Szeged között, mellette teljes munkaidőben dolgoztam, és hobbi szinten kézilabdáztam. Kalandos és fárasztó egy időszak volt, de nagyon élveztem. A suli felébresztette bennem a vágyat, hogy újra jogi területen dolgozzak, vagy legalábbis megint közelebb kerüljek az eredeti jogász végzettségemhez. A párom munkája miatt Münchenhez volt kötve, és úgy egyébként sem merült fel a hazaköltözés gondolata. (Valószínűleg azért sem, mert így is rengeteget jártam/jártunk, és most is járunk haza.)
Elkezdtem utánanézni, hogy mégis, hogyan tudnám elismertetni a magyar jogi diplomámat Németországban. Annyit sikerült elérnem, hogy az egyetemre nem kellett volna bejárnom, hanem "csak" az államvizsgát kellett volna letennem. Utána pedig még két év gyakornoki idő, majd egy második államvizsga következett volna. Lelkes voltam: megcsinálom.
A lendület addig tartott, amíg nem találkoztam egy tanárnővel, aki jogi államvizsgára való felkészítést vállalt. Őszinte volt, jót beszélgettünk. Elmesélte az élettörténetét. Jogot tanult. Nem vágyott különösen nagy karrierre, de ahhoz, hogy tisztességesen megéljen, jó pár évébe beletelt, mire eljutott oda, hogy a munka mellett családot alapítson. Mai fejével már nem ajánlaná egy nőnek sem a jogi pályát. Szerinte kiszámíthatatlan. Rengeteg jogászt képeznek, és mindenfajta diszkriminációt félretéve akkor is kijelenthető: a férfiak könnyebben boldogulnak. Én meg ráadásul még külföldi is vagyok. (Nem bántásnak szánta, egyszerűen egy őszinte véleményt mondott.) Persze, a külföldiségnek is megvan az az előnye, hogy egyrészt beszélek egy másik nyelvet, egy másfajta szemléletmódot képviselhetek, de több helyen is azt tapasztaltam, hogy amíg felvehet egy iroda egy német jogászt, addig nem nyúl a külföldihez... Hacsak nem valami speciális területre keres munkaerőt...
Azt javasolta ez a hölgy, hogy valami olyan képzést keressek, amivel jobban biztosítva vagyok. Először elkeseredtem, nem tudtam, hogy most hova, merre menjek, de kis kutakodás után az interneten rátaláltam a Bajor Közszolgálati Főiskola pénzügyi karának duálképzésére...
Hogyan folyik a felvételi eljárás? Milyen feltételekkel lehet bekerülni erre a főiskolára? Válaszok itt.
Valami újdonságot keresel a Facebookon? Nézz be ide.
Követhetsz Bloglovinon is
Nem szeretek unatkozni. Szívesebben választom (nem biztos, hogy helyesen...) az "egy fenékkel négy lovat megülni" megoldásokat. Elpazarolt időnek véltem "csak" a vizsgákra készülni, ill. egy évet “csak úgy eltölteni”, úgyhogy eldöntöttem: kimegyek aupairkedni egy évre Németországba. Münchenben találtam is egy nagyon aranyos családot.
Szeptemberben elkezdtem náluk dolgozni, a szabadidőmben pedig készültem a két maradék záróvizsgámra. Mellette lelkesen írtam a jelentkezésemet a DAAD ösztöndíjra az erlangeni posztgraduális képzés reményében.
Novemberben sikerült jogászként is leállamvizsgáznom. Az ösztöndíjat viszont nem kaptam meg, s nélküle nem láttam esélyt külföldi tanulmányokra. Ráadásul közben megismertem Münchenben egy fiút...
Az au pair családomtól 2011. júniusában elköszöntem (így is volt az elejétől tervezve), majd elkezdtem munkát keresni. Német és angol nyelvtudással, jogász és sportszervező diplomával a kezemben azt hittem, majd én leszek a legnagyobb király, aztán belelógott abba a bizonyos bilibe a kezem, és hamar rá kellett jönnöm, hogy jogot abban az országban tanuljon az ember, ahol jogászként fog dolgozni, sportszervezőként érdemi munkára meg max. az FC Bayernnél van lehetőség, de oda meg hiányzott "némi" kapcsolat...
Próbáltam irodai munkát találni, de oda meg egyrészt túlképzett voltam, másrészt a németek nem értették azt az érvemet, hogy jogászként értek valamennyire a papírmunkához, szóval csak el fogok boldogulni valami irodai munkakörben. (A németeknek ehhez az "irodai alkalmazott" végzettség kellett volna...)
A köztes időben babysitterkedtem egy másik család hármas ikreinél, majd augusztusban sikerült elhelyezkednem (kapaszkodj meg): egy online társkereső oldal ügyfélszolgálatán. Lényeg, hogy felvettek, keresek (és találok) pénzt, aztán majd alakulnak tovább a dolgaim,- gondoltam. Fő feladatom az ügyfélpanaszok megválaszolása volt, szerencsére csak írásban, mert - bár felsőfokon beszéltem németül -, a főnök mégis inkább biztosabbnak látta ezt a feladatkört egy német kollégára bízni.
Tisztességesen elláttam reggel nyolctól délután fél 5-ig a munkámat, átmenetileg rendben volt a dolog. Közben "lakást" is sikerült találnom: egy 17 nm-es szobát havi 450 EUR-ért, aminek úgy örültem, mint az a bizonyos majom a farkának. Felszereltség, körülmények: fürdő, wc a folyosón, egy másik lánnyal megosztva, mini főzőlyuk, és egy szekrénybe beépített zuhanyzó. A szoba legnagyobb luxuscikke a televízió volt, amin egy kis logisztikával megoldottam, hogy tudjak magyar adókat fogni.
(A müncheni lakásviszonyokról egy gyors kitérő: vannak lakások, de drágák, ami a kisebbik gond. A nehézséget inkább az okozza, hogy kicsi a kínálat, nagy a kereslet... Egy lakásra 100 jelentkező is juthat..)
Lelkiismeretes ügyfélszolgálatos munkakörömnek megvolt az az előnye, hogy egész nap netezhettem. Így találtam rá két hónapnyi panaszkezelést követően a következő munkahelyemre. Egy építőipari cég keresett németül és magyarul beszélő irodai alkalmazottat. Ezaz! Megtaláltam! Akkor még csak a hirdetést, de egy rövid bemutatkozó beszélgetést követően az új munkámat is.
Négy évet dolgoztam ennél a cégnél, jól éreztem magam, tetszett a munkaköröm, a fizetésem is rendben volt, de egyre inkább kezdtem érezni, hogy nem innen fogok nyugdíjba menni. Amolyan B megoldásként el is kezdtem Szegeden a német szakjogász (levelező) képzést.
Két évig ingáztam München és Szeged között, mellette teljes munkaidőben dolgoztam, és hobbi szinten kézilabdáztam. Kalandos és fárasztó egy időszak volt, de nagyon élveztem. A suli felébresztette bennem a vágyat, hogy újra jogi területen dolgozzak, vagy legalábbis megint közelebb kerüljek az eredeti jogász végzettségemhez. A párom munkája miatt Münchenhez volt kötve, és úgy egyébként sem merült fel a hazaköltözés gondolata. (Valószínűleg azért sem, mert így is rengeteget jártam/jártunk, és most is járunk haza.)
Elkezdtem utánanézni, hogy mégis, hogyan tudnám elismertetni a magyar jogi diplomámat Németországban. Annyit sikerült elérnem, hogy az egyetemre nem kellett volna bejárnom, hanem "csak" az államvizsgát kellett volna letennem. Utána pedig még két év gyakornoki idő, majd egy második államvizsga következett volna. Lelkes voltam: megcsinálom.
A lendület addig tartott, amíg nem találkoztam egy tanárnővel, aki jogi államvizsgára való felkészítést vállalt. Őszinte volt, jót beszélgettünk. Elmesélte az élettörténetét. Jogot tanult. Nem vágyott különösen nagy karrierre, de ahhoz, hogy tisztességesen megéljen, jó pár évébe beletelt, mire eljutott oda, hogy a munka mellett családot alapítson. Mai fejével már nem ajánlaná egy nőnek sem a jogi pályát. Szerinte kiszámíthatatlan. Rengeteg jogászt képeznek, és mindenfajta diszkriminációt félretéve akkor is kijelenthető: a férfiak könnyebben boldogulnak. Én meg ráadásul még külföldi is vagyok. (Nem bántásnak szánta, egyszerűen egy őszinte véleményt mondott.) Persze, a külföldiségnek is megvan az az előnye, hogy egyrészt beszélek egy másik nyelvet, egy másfajta szemléletmódot képviselhetek, de több helyen is azt tapasztaltam, hogy amíg felvehet egy iroda egy német jogászt, addig nem nyúl a külföldihez... Hacsak nem valami speciális területre keres munkaerőt...
Azt javasolta ez a hölgy, hogy valami olyan képzést keressek, amivel jobban biztosítva vagyok. Először elkeseredtem, nem tudtam, hogy most hova, merre menjek, de kis kutakodás után az interneten rátaláltam a Bajor Közszolgálati Főiskola pénzügyi karának duálképzésére...
Hogyan folyik a felvételi eljárás? Milyen feltételekkel lehet bekerülni erre a főiskolára? Válaszok itt.
Valami újdonságot keresel a Facebookon? Nézz be ide.
Követhetsz Bloglovinon is
Ki írja a blogot? A "Rólam" fül alatt találod.
Kérdésed van? Szeretnéd megosztani a véleményedet velem? Elérhetőségek itt.
Kérdésed van? Szeretnéd megosztani a véleményedet velem? Elérhetőségek itt.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése