Így enyhítenek a "németek" a járvány elleni intézkedéseken

Vegyes érzésekkel fogadtam a hírt: "a németek enyhítenek a koronavírus-járvány elleni intézkedéseken." Egyrészt a megfogalmazás talán pontosabb úgy, hogy bizonyos tartományok, saját hatáskörben, eltérő mértékben változtatnak a korlátozásokon. Másrészt "félek" egy kicsit elengedni a jelenlegi helyzetet, de erről majd később.


A teljesség igénye nélkül:

Berlinben április 22-én döntenek arról, hogy mikor nyithatnak ki a boltok, és április 20-án startolnak az érettségi vizsgák. Bajorországban április 20-tól kinyithatnak a kerti és barkácsáruházak, április 27-től az egyéb, 800 négyzetméter alatti üzletek. Április 27-től megkezdődhet a végzős ill. érettségi előtt álló diákok felkészítése is, május 11-én a következő évfolyamban indulhat meg a tanítás. (A tanév rendje különbözően alakul az egyes tartományokban. A részletekről ebben a bejegyzésemben írtam.) Szászországban továbbra is kötelező a maszk viselése buszon, vonaton és a boltokban. Utóbbiak április 20-tól (mérettől függetlenül) nyithatnak ki. (További szabályozások németül itt.)

Induljon be a gazdaság. Kívánom, hogy aki elvesztette a munkáját, újra dolgozhasson. Szeretnék találkozni a családommal, a nagymamáimmal, a barátaimmal, színházba, élményfürdőbe, koncertre járni, utazni. Hiányzik a "kézilabdacsarnok-szag".

Valamit mégis nehezen engedek el: a nyugalmat. (Tudom, aki elveszítette a munkahelyét, annak ne "papoljak" nyugalomról. Kérlek, olvasd el mégegyszer, hogy "mit kívánok", vagy az "#adnijó" fül alatti bejegyzésemet.)

Múlt hét péntekig tömegközlekedtem. Élveztem, hogy békésen átszállhatok (átsétálhatok) a metrótól a hévig. Senki nem lökött fel, senki nem jött nekem, a járművökön bőven találtam ülőhelyet. Az "idill" addig tartott, amíg megritkították a járatokat, és újra megteltek emberrel a szerelvények... Így a járvány  miatt újra autóba ültem. Kicsivel drágább megoldás, és a légszennyezésnek sem tesz jót, de kiszámoltam: napi 1 órát tudok megspórolni magamnak. Ha időben (reggel legkésőbb fél 6) elindulok. Ha nem állok dugóban. - Most egyiken sem kell aggódnom. Az egyébként legkritikusabbnak számító időszakokban is gond nélkül suhanok keresztül a városon.

"Szellősebb" lett a bevásárlás is. Bár hozzá kellett szokni, hogy először az élelmiszerbolt előtt állok sorba, és csak a biztonsági őr jóváhagyásával léphetek be az épületbe, de "kárpótolt" az élmény: a kasszánál nem lihegnek a nyakamba, és senki nem tolja nekem a bevásárlókocsiját a nagy nyomakodásában. - Kivéve legutóbb, mikor egy mögöttem álló fiatal, német leányzó épp a barátjának ecsetelte, hogy kivel, hogyan oldja meg a távolságtartást, és közben teljességgel figyelmen kívül hagyta a felfestett 1-2 méteres jelzéseket...

Münchenben és 30 km-es körzetében örökzöld téma, hogy (túl)telített a város. A közigazgatásban emiatt átszervezéseket terveznek: néhány hivatalt Bajorország más városaiba helyeznének át. (Az intézkedést heves érzelmekkel fogadták a közszférában dolgozók...) Egy másik aktuális kérdés: a család és a munka összeegyeztethetősége. Vagy a digitalizáció szükségessége. Legyen szó iskoláról, vagy a különböző hatóságok közötti kommunikációról.

Kényszer szülte, de jópár munkaterületről kiderült, hogy otthonról is kivitelezhető. A gyerekek otthoni oktatása komoly kihívás a családok számára, de mégiscsak egy komoly digitális fejlődés tanúi vagyunk. A mi hivatali osztályunkon eredetileg 2022-re hirdették, hogy átállunk a papíraktákról az ún. elektronikusra. Úgy tűnik, talán felgyorsulhatnak a folyamatok.

A személyes kapcsolatok szükségességét nem feledve, ha most megoldható az otthoni munkavégzés, folytathatnánk a jövőben is, - járványtól függetlenül. Édesanyák, beteg szülőket, gyermeket gondozók, a munkalehetőséget kínáló, nagyvárosi életet finanszírozni nem tudó dolgozók mind örömmel fogadnák, és kevesebb autó pöfögne az utakon. Esetleg az ingatlanpiac is fellazulna, és nem kellene "doktori disszertációt" benyújtani ahhoz, hogy Münchenben (egyébként a német fizetéshez képest is aranyáron) megkaphass egy lakást. Az óvodák, bölcsődék is levegőhöz juthatnának: nem kellene már magzati korban beadni a jelentkezést a családoknak...

Férjemmel áprilisban kezdtünk volna egy kézilabdaedző-tanfolyamot, amelyet egy 100 km-re található városban rendeztek volna meg hétvégenként. Az április és májusi foglalkozások le lettek mondva. Kiderült viszont, hogy az elméleti rész oktatása megoldható lesz online is: máris felére csökkent az utazás.

Legyen vége a járványnak. Gyógyuljanak meg a betegek. Az életünk térjen vissza a "normális" kerékvágásba, de jó lenne megőrizni a fejlődést, a rugalmasságot, kihasználni a lehetőségeket, és meghagyni valamit a lelassulás érzéséből is...



További tartalmakat, videókat a blog Facebook oldalán találsz. 
Bloglovinon is megjelennek az írásaim.