"Ha ilyen okoska vagy, miért nem itthon élsz?"

Csak idő kérdése volt. Készültem erre a “felvetésre”. Megéri válaszolni? Ennyire fekete-fehér lenne?

Reagáltam egy állami bejelentésre. Gyermekvállalás előtt álló házaspárként, érinthet minket. Kedvezőnek tűnik. Kivárom a végét, mérlegelem a konstrukciókat, és majd döntök, hogy élek-e vele. Egyben nem állítom, hogy otthon minden tökéletes. Németországban sem.

Miért nem maradtam inkább csendben? Nem tök mindegy, ki mit gondol? De. Mindenki szabadon nyilváníthatja ki a véleményét. Én is. A blogom elsődleges célja: több szempontból megvilágítani dolgokat. Hozzátartozik, hogy elmesélem, miért élek külföldön.

Fiatal voltam. "Tanulj nyelveket, láss világot, ezzel (is) több lehetsz, jól mutat az önéletrajzban stb." Mentem is. Sokfelé. Nem (feltétlenül) az önéletrajz miatt. Kíváncsi voltam. Tapasztaltam. Jól éreztem magam külföldi környezetben. Ugyanígy otthon, Magyarországon is. Megértőbb lettem másokkal, és a saját hazámmal szemben is. Láttam, hol, hogy működnek dolgok. Mi az amiben javulhatnánk, egyben mire lehetünk büszkék.

Egy éves aupairkedést terveztem Münchenben. Kalandvágyból. Kíváncsiságból. Életkorból fakadóan. Kint megismertem Őt. 

Az aupairkedés után nehezen találtam munkát. Kaptam egy állásajánlatot Magyarországról. Mit tegyek? Ő maradna. Támogató környezetre lelt, a munkahelyén (egyelőre) nem mondana fel. Maradok én is. Nem csak miatta. Jól érzem magam Münchenben. A család és az otthoni barátok messze. Jó a közlekedés. Gyakran láthatom őket. Esélyt adok magamnak a müncheni munkaerőpiacon.

Találok egy ideális munkahelyet. Nem jogi terület, de élvezem. A fizetésem rendben. Sok ponton érintkezem Magyarországgal a munkám során. Hobbiból kézilabdázom. Barátokat szerzek. Vele megélünk minden jót s rosszat egyben. Fejlődünk mindketten.

Négy év után veszélybe kerül a munkahelyem. A cég a csőd felé megy. Mit tegyek? Készülve a munkám elvesztése utáni időszakra elvégzek egy német szakjogász képzést Szegeden (munka, kézilabda mellett). Ő dolgozik, edzősködik. Éljük a mindennapokat. Minden egyéb kérdés nyitva marad.

Megszűnik a munkahelyem. Addigra már megvan a B-terv: újra iskolapadba ülök, lesz egy külföldi diplomám. Kihívás. Régi cél/vágy válik valóra. Mert érdekel, mire vagyok képes.

Valamit vissza kéne forgatni abból, hogy Münchenben élünk. Vendégül látnánk valakit, aki még nem járt külföldön. Szervezek, egyeztetek. A nyári szünidőben két hétre egy gimnazista lány érkezik hozzánk, aki németből szeretne érettségizni. Örülök, hogy támogathatjuk ebben.

Megkéri a kezem. Esküvő: egyértelmű, hogy hagyományos lagzi Magyarországon, magyar és nemzetközi vendégekkel.

Kéne otthon is egy “bázis”. Veszünk egy parasztházat. Felújítanánk. Alig találunk szakembert. Halljuk, tapasztaljuk, hogy munkaerőhiány van. (Münchenben is.) Férjem ács és villanyszerelő. Család, barátok (egy része) otthon. Elgondolkodunk.

Lassan gyermeket szeretnénk. Számolok. A német közigazgatásban ideális helyen vagyok. Anyagiak?  Hallunk ezt-azt releváns, német ismerősöktől. “Öltözzetek fel jó melegen, mielőtt gyermeket vállaltok Münchenben.”

Minden hónapban Excelben a családi költségvetés. De jó, hogy rátaláltunk anno erre a lakásra: a bérleti díja müncheni viszonylatban rendben. És ha kinőttük? Bírjuk majd a költségeket?

Magyarország? München? Komoly logisztikával most kombinálható mindkettő.

A többi meg majd eldől.

Valami újdonságot keresel a Facebookon? Nézz be ide.
Követhetsz Bloglovinon is
Ki írja a blogot? A "Rólam" fül alatt találod.
Kérdésed van? Szeretnéd megosztani a véleményedet velem? Elérhetőségek itt.

További bejegyzések:

Egy németországi térdműtét tapasztalatai

Ha ilyen okoska vagy, miért nem itthon élsz?

Családalapítás Németországban - 1. rész: családi pótlék

Családalapítás Németországban - 2. rész: adókedvezmények (demográfiai kitérővel)

Családalapítás Németországban - 3. rész: a gyermek első három évében kapható ellátások

München egy magyar gimnazista lány szemével

Lebontják a csarnokot