Lombiktörténet Németországból - utazás egy érzelmi hullámvasúton
Ebben a bejegyzésben egy hozzám
nagyon közel álló személy németországi lombiktörténetét írom le.
Nyolc év. Három inszemináció. Két endometriózis
műtét. Hét lombik.
Egy spontán teherbeesés - vetéléssel. Egy méhen kívüli terhesség
mindkét oldali petevezetékben, amely után újabb műtét, és a jobb oldali
petevezeték elvesztése. Három német meddőségi központ.
Boldog
Szerelem, házasság, szerető férj,
biztos munkahely: az élet szép. Jöhet a baba! (32 évesen)
Bizonytalan
Fél év elteltével sem jön.
Felkeresem a németországi nőgyógyászom, bízom a szakértelmében. Megvizsgál.
Laborvizsgálatra nem kerül sor. Meddőségi központba küld. Bízom benne, hogy
minden jól alakul.
Izgatott
Munka után, fáradtan sietünk a
férjemmel együtt a meddőségi centrumba. Egy elfoglalt, de kedves orvos fogad.
Elmondjuk a panaszunkat. Megkérdezi, hogy csináltak-e már nálam petevezeték-átjárhatósági
vizsgálatot (HYCOSY). Még nem. Az orvos "pont ráér":
végezzük el most a vizsgálatot. 150 €. Munka után egyébként is elcsigázva, de mindent
a siker érdekében: vágjunk bele. Fáj, de szerencsére nem tart sokáig. A
diagnózis elkeserít: az egyik petevezetékben már elkezdődtek a letapadások. A
vizsgálat után laborba küldenek.
Megdöbbent
Pár nappal később megyünk vissza a
laboreredményekért. Ezúttal egy másik orvos fogad. A múltkori elfoglalt. A
laboreredmények jók. Az orvos lombikot javasol. Egyből? "Húzhatjuk az
időt mindenfajta kezeléssel, de, ha eddig nem jött össze, ezután sem fog. A
lombik során könnyebben juthatunk információhoz, hogy mi okozza a
sikertelenséget." Inkább más megoldást keresünk.
Lelkes
Újra pár hónap próbálkozás következik.
Keresztanyukámtól Gyuri bácsi-féle Babaváró
teafűkeveréket kapok. Már a doboz, amiben küldték, szívmelengető:
minden szín, felirat a babavárásról szól. Tisztelem Gyuri bácsi szakértelmét,
örömmel kezdem iszogatni a teáit, pontosan az előírtak szerint. Nem segít.
Bizakodó
Felkeressük a város egyik
legismertebb meddőségi centrumát. A konzultációs időpontra egy hónapot várunk.
Egy nagyon kedves orvos fogad minket, türelmesen végighallgat. Megvizsgál, majd
vérvételre küld. Az eredményben mindent rendben talál.
A ciklusomon belül még további vérvételekre kerül sor, hogy ellenőrizzék a hormonműködésemet. Az is rendben. A férjem eredményei is jók. Kapok egy gyógyszert, ami a petefészek működését aktiválja. Az orvos szerint ezzel kezdünk, a többit majd meglátjuk.
A ciklusomon belül még további vérvételekre kerül sor, hogy ellenőrizzék a hormonműködésemet. Az is rendben. A férjem eredményei is jók. Kapok egy gyógyszert, ami a petefészek működését aktiválja. Az orvos szerint ezzel kezdünk, a többit majd meglátjuk.
Csalódott
A gyógyszer sem segít. Az időközben elvégzett PCT-teszt eredménye nem jó, így indokolt a következő lépés: inszemináció.
Optimista
Az inszemináció lesz a megoldás. Sikerülni
fog. A beavatkozás pár percig tart, és nem jár fájdalommal. Háromszor
próbálkozunk: nem jött össze. Az orvosunk lombikot javasol, de előtte nézzük
meg műtéti úton, hogy a méhemmel minden rendben van-e, illetve nincs-e
endometriózisom. Alávetem magam a beavatkozásnak, ekkor már két éve
próbálkozunk.
A műtéttől nem félek, inkább várom, hogy
minél előbb megtudjuk, hogy minden rendben van-e velem "odabent".
Fájdalom kívül-belül
"Odabent", és a
körülményekben sincs minden rendben. Az eredeti terv szerint reggel
műtenek: megkapom a nyugtatót és a fájdalomcsillapítót. Egyéb sürgősségi
műtétek miatt délután négykor kerül sor a beavatkozásra, mely másfél
órás.
Ébredés után szűnni nem akaró görcsöléssel
telnek el hosszú órák. Több fájdalomcsillapítót már nem adhatnak. Éjfél körül
újra jobban érzem magam. Mindenféle csövek lógnak ki belőlem, de egyedül
próbálok kimenni a wc-re. Mindent kibírok: csak jöjjön a lurkó.
Másnap reggel konzultálok az orvosommal. Nem volt egyszerű a műtét. Két nagyobb méretű miómát távolított el, ami miatt plasztikázni kellett a méhemet: a későbbiekben csak császárral szülhetek. Több endometriózis-elváltozást talált a hasüregemben, amiket szintén kioperált. Lesújt a hír.
Az orvos elmegy, nővér bejön, kihúzza a csövet, és közli, hogy hazamehetek. Döbbenten nézek rá. Nem bírok felkelni, annyira gyenge vagyok, a férjem még dolgozik. A következő betegnek kell az ágy. Megkérem, hogy legalább a szobában, az asztalnál ülve várhassam meg a páromat. Bólint. Testileg és lelkileg meggyötörve leülök az asztalhoz. Megérkezik a férjem, hazamegyünk. (Az ágyra addig új ember nem érkezett.)
Reményteli
A teljes felépülés hosszú ideig tart, de hat
hónap után izgatottan várjuk, hogy belekezdhessünk a lombikba. Most már minden
rendben lesz. A munkahelyemen ismerik a történetem, drukkolnak, én meg
igyekszem úgy alakítani, hogy minél kevesebbet hiányozzak.
Gyász
Alighogy elkezdjük a lombikkezelést, telefon
otthonról: apukám (hosszan tartó betegség után) meghalt. Félbeszakítok mindent,
és hazautazom Magyarországra.
Pozitív
Két hónappal később belevágunk az első
lombikba. A beültetés utáni első terhességi teszt: pozitív. A második: negatív. Elkezdődött valami, de
nem tapadt meg. Összetörtem. Nem akarok folytatást.
Pár hónappal később meglátogatom anyukámat.
Erőt gyűjtök a továbbiakhoz. Anyu is örül, hogy mellette vagyok.
Régóta fája a nyaka. Viszek neki egy Németországban nagyon kedvelt gyógynövényes krémet. Elkezdem masszírozni. Hirtelen a jobb kezemtől felfelé elindulva vérvörös lesz az egész karom, és folyamatosan terjed. Este révén irány az ügyelet. Kapok ellenszert. Jobban lettem. Két nap múlva visszautazom Németországba.
Késik a havi vérzésem. Csinálok egy tesztet.
Pozitív! Nem hiszek a szememnek. Spontán?
Egy héttel később elvetélek. Nem akarom elhinni. Azt sem, hogy a tragédiát (feltehetőleg) az allergiás reakcióra adott gyógyszer okozta.
Tettre kész
Sikerül kimásznom a mélyből. Újraépítem magam.
A következő hónapokban belevágunk még két lombikba: sikertelenül.
Kimerült
Mókuskerékbe kerülünk, mert nagyon vágyunk a
babára. Vérvételek, vizsgálatok hosszú sora, időpont-egyeztetések, magyarázkodás
a munkahelyen, fásult recepciósok, nővérek, érzelemhiány, szalagmunka.
Idegőrlő.
Anyagilag hazavág. Harmincöt év felett maximum három lombiknak állja a biztosító a költségek ötven százalékát. Belefáradunk. A férjem mindenben mellettem áll, de hangsúlyozza: az én egészségem a legfontosabb. Ha nem akarom folytatni, abban is támogat.
Energikus
Kezdek jobban lenni. Munka mellett, amikor
időnk engedi férjemmel kirándulunk, biciklizünk, egy-két nap wellness is
belefér. Így telnek a hónapok, de a babánk mégsem érkezik. Kezdek újra
elkeseredni. Szinte hallom, ahogy a biológiai órám ketyeg.
A város harmadik meddőségi központjában
kötünk ki. Az orvos kedvesen fogad. Türelmesen végighallgat. Belefogunk a
negyedik lombikba. Itt már a kezelés teljes költségét mi álljuk. Nem
sikerül.
Elkezdem szedni a vitaminok mellett a méhpempőt is. Belevágunk az ötödik
lombikba is. A beültetés sikeres. Az első teszt pozitív. Pár nap után negatív.
Nem tudott megtapadni.
Kilátástalan
Újabb gyász, elkeseredés. A munkába temetem
magam. Pszichológushoz megyek, de nem érzem, hogy segítene. Teljesen
elbizonytalanodom.
Bizakodó
Telnek a hónapok. Lassan kitavaszodik, süt a
nap, egyre jobb kedvre derülök. A hatodik lombik sikerülni fog! Az orvosom is
bizakodó. Nem változtat az eddigi kezelési terven. A teszt pozitív! Határtalan
a boldogságunk. Izgatottan várjuk az első ultrahangos vizsgálatot.
Sokkos
Az orvos nem látja a petezsákot. Vigasztal.
Jöjjek vissza pár nap múlva, hátha addigra pozitív irányba fordulnak a dolgok.
A HCG
értékem egyre csak nő. Sejtem az okát: méhen kívüli terhes vagyok.
Az orvosom azonnali beutal egy klinikára.
Megműtenek. Ambuláns klinikáról lévén szó, (hozzátartozóval) aznap el kell
hagynom a kórházat. Testileg és lelkileg is összetörtem.
Másnap, mikor magamhoz térek, elolvasom a
zárójelentést. Mindkét oldali petevezetékben voltam méhen kívüli terhes. Az
egyik petevezetékem eltávolítva.
Reményteli
A műtét utáni menstruációm két hétig tart.
Visszamegyek a dokimhoz. Szerinte normális, ne aggódjak. Van egy jó híre! Az
ultrahangon lát két tüszőt.
Ha szeretném, ebben a natív
ciklusban hormonkezelés nélkül megpróbálhatjuk újra a lombikot. Örülök
a lehetőségnek. Beleegyezem.
Újabb vérvételek következnek. A
laboreredményeim jók. Megkapom az időpontot, hogy mikor menjek a petesejtleszívásra.
Meggyötört
A meddőségi centrumban egy (számomra addig)
ismeretlen doktornő vizsgál meg. Kéri, hogy menjek fel a műtőbe, mindjárt jön ő
is. Fent egy nővér fogad. A hozzáállásától megszeppenek. Azt kérdi, miért
jöttem, és mit akarok. Meglepetten elmondom az ottlétem okát. Így szól: “szombat
révén felejtse el az altatást, nincs aneszteziológus.” Félek. Felfekszem az
asztalra. Patakokban folyik a könnyem. Erőt ad, hogy ezúttal sikerülhet.
Megérkezik a doktornő. Elkezdi a leszívást.
Nagyon fáj, de csak pár percig tart. Hiába minden erőfeszítés: a két tüsző
üres. Újra a pokol alján érzem magam. Időbe telik megemészteni a történteket.
Pár hónap elteltével megint megműtenek endometriózissal
. Azt gondoltuk, ez lehet a sikertelenség oka. Fél évvel a műtét
után újabb lombik. Eredmény nélkül.
Hittel teli
Megint telnek a hónapok. De mi nem adjuk fel,
hogy szülők lehessünk. Elviekben spontán is összejöhet. Bár tudom, most már
erre kevesebb az esély. Hallunk sok új módszerről. Nem vetjük el újabb
kezelések lehetőségét sem.
Mert tudjuk, hogy így, vagy úgy, de sikerülni
fog!
Valami újdonságot keresel a Facebookon? Nézz be ide.
Követhetsz Bloglovinon is
Ki írja a blogot? A "Rólam" fül alatt találod.
Kérdésed van? Szeretnéd megosztani a véleményedet velem? Elérhetőségek itt.
További bejegyzések:
<a
href="https://www.bloglovin.com/blog/19870397/?claim=2dw73ug5hnv">Follow
my blog with Bloglovin</a>
Megjegyzések
Megjegyzés küldése