A németek is szoktak panaszkodni?

A "német" precíz, pontos, sört iszik, kolbászt eszik, és minimum két BMW áll a háza előtt. Idézőjelet használok, mert egyrészt a gyakorlatban a "német" az sváb, bajor, frank, szász, észak-német, kelet-német és még sorolhatnánk. Sokfélék, különböző tulajdonságokkal. Másrészt akad köztük olyan, aki szociális segélyből él, meg olyan is, akinek a Skoda is jó, vagy épp nincs is autója. A híres pontosságot is egyre relatívabbnak tapasztalom. 😄

Eszembe jut egy tíz évvel ezelőtti, kölni szeminárium. Interkulturális kommunikáció témában beszélgettünk más nemzetek egyetemistáival. Szegény spanyolok. Végre lehetőségük nyílt kifejteni, hogy mennyire elegük van: higgyük már el, hogy nem csak sziesztából és flamenco táncból áll az életük.

Mi is megragadtuk az alkalmat,és szót kértünk: a magyar kultúra is több a "gulyás, puszta, paprika" kombinációnál. Azzal sem értek (mindig) egyet, hogy (csak) a magyar ember panaszkodós. A németek is tudnak mérgelődni. Mikor?

Amikor jobbnak látja vezetékes telefont használni, mert a térerő, mint a mesében: hol volt, hol nem.
Amikor a legdrágább, legszuperebb internet-előfizetést választja, de a kiépített hálózat megis gyenge: az internet meg lassú. 

Amikor már három hete várja az inzulinrezisztencia eredményét, telefonon érdeklődik, és az asszisztensnek fogalma sincs, hogy miről van szó.
Amikor úgy is fizetnie kell a tv/rádió adót, hogy nincs se televíziója, se rádiója.
Amikor egyetemistaként szeretne kiköltözni otthonról, de Münchenben ez komoly kihívás az aktuális bérleti díjak mellett.
Amikor többszöri alkalommal tévesen szólal meg a tűzjelző, előfordul, hogy emiatt írásbeli vizsgát kell megszakítani/elnapolni: a karbantartó meg tehetetlen.
Amikor a többoldalas, gondosan összeállított, csinos bérpapírral büszkélkedő jelentkezési anyag mellé kreativitása és rátermettsége legjavát kell nyújtania ahhoz, hogy a több száz másik jelentkező közül ő bérelhesse ki a lakást. (Ingatlantulajdonról - bizonyos városokban- inkább csak álmodozik.)

Amikor az asszisztens elfelejti beküldeni a vizeletét a laborba. Nem először. Másodszor. Pedig kérte, hogy ne öntsék ki, mert már előfordult (véletlenül).
Amikor fagyoskodik az S-Bahnra (=gyorsvasút, hév) várva, mert (ezen) a héten (is) már harmadjára késik vagy épp kimarad egy járat.

Amikor hosszú ideig várakozik az orvosi ügyeleten.
Amikor vonaton utazik egyik német városból a másikba, telefonálni szeretne, de a mobiltelefon csak “nincs szolgáltatást” jelez.
 
Amikor az olcsóbb bérleti díj miatt messzebbre költözik, négy-öt órakor kel, és napi két-három órát tölt el utazással: mert munkalehetőség a nagyvárosokban van. (Frissítés: a koronavírus óta a kibővült home office lehetőségek némileg átalakították ezt a pontot.) 
Amikor változtatni szeretne, de "jól van az úgy, hiszen mindig így csináltuk" választ kap.
Amikor már hosszú ideje várakozik az orvosi rendelőben, a privát biztosítottat pedig hamarabb behívják.
Amikor áll a dugóban úgy általában, meg amikor esik az eső: mert akkor "mindenki" a négykerekű esernyőt választja.
Amikor a boltok hétfőtől szombatig 20.00-ig vannak nyitva, és a távolságok tükrében, idő hiányában szombat délelőttre (=tömeg) tolódik a bevásárlás. (Frissítés: az online vásárlás már korábban is megszokott volt, de a Covid óta még jobban felerősödött.)
Amikor áll a sorban, és elé tolakszik valaki.
Amikor már félórája hívja a telefonszolgáltatóját, de nem veszik fel.
Amikor egyszer csak megáll a vonat, és senki nem tájékoztatja arról, hogy mi történt, és legfőképp meddig fog még ott vesztegelni.
Amikor olyan kicsi a munkahelyi parkoló, hogy a dolgozók teleparkolják", és egymást hívogatják telefonon, ha valaki ki akar állni.
Amikor kiderül, hogy a szomszéd iszonyatos hangerővel horkol, a falak papírvékonyak, és a lakás tulajdonosa a füle botját sem mozdítja. Majd elköltözöl, és a kauciódat se kapod vissza.
Amikor télen nem kotorják el időben a havat.
Amikor kifog egy vaskalapos, pattogós, undok hivatalnokot.
Amikor elegendő parkolóhely hiányában a város szélén kell leraknia az autóját, és a belvárosi munkahelyre villamossal utazik.

Covid frissítés: Amikor maszkot kell viselni, meg amikor nem. Amikor bezárják az iskolákat/éttermeket/boltokat, meg amikor nem. 

(Nem szeretek általánosítani, és glóriát sem akarok tenni senki fejére. Az összbenyomásból indulok ki, amit német családoknál/munkahelyen/felsőoktatási intézményben, /sportegyesületnél/sportolói körökben szereztem.)

Valahogy azt érzi az ember, hogy elmesélik a fenti sztorikat, de inkább tényszerűen. Megállapításként. Talán elfogadják, hogy a jó (mert minden egyes pont mellé kerülhetne egy ellenpélda), és a rossz is hozzátartozik az élethez. Nem éri őket váratlanul. (Kivételek vannak!) 

Nem lejtenek örömtáncot, de depresszióba se zuhannak feltétlenül. (Igaz, adott esetben így kevesebb a szenvedély és az érzelem.) A kapok és adok egyensúlyára törekszenek. Alapvetően elfogadják, hogy semmi sem lehet tökéletes. Elvárnak bizonyos dolgokat, és megfogalmazzák a véleményüket, harcolnak érte. Viszont felteszik azt a kérdést is, hogy mit tehetek én, hogy jobb legyen, hol van az én felelősségem? Észreveszik azt is, -vagy legalábbis próbálják tudatosítani-, hogy más is lehet túlterhelt vagy neki is lehet rossz napja. (Nem győzöm hangsúlyozni: kivételek vannak.)

Anyagi kérdéseket tudatosan kerültem ebben a bejegyzésben, pedig sokszor jóval árnyaltabb a helyzet, mint ami a “köztudatban” él.

Egy rövid sztori a végére: két idősebb német bácsi beszélget a Würzburgból München felé tartó vonaton: "bezzeg Japánban, ott másodpercre pontosan érkeznek a járatok". - 😀 Pedig biztos ott is vannak problémák, mint bárhol a világban...

Figyelem: a bejegyzés azzal a céllal íródott, hogy bemutassa, máshol is előfordulhatnak problémák, nem csak Magyarországon. A sokszor előforduló “Magyarországon minden rossz/bezzeg nyugaton minden tökéletes” felfogás árnyalása volt a cél. A leírt példák megtörténtek, de nem általánosak. Mindenütt előfordulhatnak hibák. A bejegyzésnek nem célja általánosítani, ill. ítélkezni. 

Tetszett az írás? További tartalmakért látogass el a blog Facebook oldalára. 
Bloglovinon is megtalálsz.
  
Korábbi bejegyzések:

Miben más a német jogászképzés a magyarhoz képest? 

Egy németországi térdműtét tapasztalatai

Ha ilyen okoska vagy, miért nem itthon élsz?

Családalapítás Németországban - 1. rész: családi pótlék

Családalapítás Németországban - 2. rész: adókedvezmények (demográfiai kitérővel)

Családalapítás Németországban - 3. rész: a gyermek első három évében kapható ellátások

München egy magyar gimnazista lány szemével

Lebontják a csarnokot