Gábor kalandjai a nagyvilágban - virtuális utazás egy volt osztálytárssal

2019. augusztus 23.: épp az ismerőseim nyári fotóit nézegetem a facebookon. Gábornál, mint mindig, a legkülönlegesebb helyszínekkel találkozom. Mi lenne, ha írnék róla a blogon? Gyors üzenetváltás következik. Örül a megkeresésnek, de kicsit szabadkozik. Hatvan országban járt már, (azóta nőtt a szám), de biztos találnék nála sokkal érdekesebb világutazókat. - Lehet, de velük nem táncoltam a Sir Rogerre. Huszonhárom évvel ezelőtt. A dunaújvárosi Széchenyi István Gimnáziumban . Az újonc "kisgimisek" hagyományőrző karácsonyi műsorában. Az Isten pénze című musicalben. 

Az érvelésemet jogosnak véli. Most épp egy isztambuli kézműves sörözőben üldögél, aztán megy Besiktas focimeccsre, utána beszéljünk. (Tizenöt éve nem találkoztunk személyesen.)

Egy sűrű és rohanós őszt követően, 2020 februárjában kerültünk újra kapcsolatba. Gábor meglátta a Thaiföldön készült képünket. (A téli nyaralásról - a járvány küszöbén- itt írtam.) Érdeklődött, hogy végül melyik ország "nyert"? - Korábban már többször kikértem a véleményét ázsiai utazásunkkal kapcsolatban.

Ciprus (fotó: @polanyigabor - Instagram)

2020. február 26.: a bangkoki reptéren, a kígyózó sorban állva elérkezett a pillanat: elküldtem Gábornak a kérdéseimet. Mire Moszkvába értünk, meg is kaptam a válaszokat, - illetve néhány tippet, hogy milyen vodkát érdemes vásárolni az orosz reptéren...

... aztán jött a koronavírus. Az akkori helyzetbe nem igazán passzolt egy "világutazós bejegyzés". Most is kérdéses, de egy év elteltével, - némi kiegészítéssel -, mégiscsak ideje bemutatni a Gáborral folytatott beszélgetést. 

A járvány előtti időszakban előfordult, hogy az Instagramon egyik nap a dunaújvárosi jégcsarnokból, másnap meg már Edinburghból vagy épp Grúziából jelentkeztél be. Hogy csinálod?

Kappadókia - Törökország (fotó: @polanyigabor - Instagram)

Az aktuális magánéleti státuszom lehetővé teszi, hogy rugalmasabban járjak a világban. Az utazás motivál, és hajt a mindennapokban. Tavaly februárban nyolc repülőjegyem volt lefoglalva március-április időszakra, de törölve lettek. Amikor enyhültek a korlátozások, igyekeztem pótolni az "elmaradást". Nagyobb körültekintést, és előkészületet igényelt, de örülök, hogy betartva az aktuális előírásokat, olyan, (számomra) új helyekre is eljuthattam, mint Omán, Palesztina vagy Panama.

A munkahelyeddel hogyan tudod összeegyeztetni az utazásokat?

Ortopédiai nagyízületi protézisekkel és traumatológiai implantátumokkal foglalkozom. Műtéteken veszek részt, kiállításokra megyek, tárgyalásokat intézek a külföldi és magyarországi partnerekkel. Szerencsére a munkámnak köszönhetően is sokat mozgok a világban.

Több, mint hetvenöt országban jártál már. Érezheti azt az ember, hogy már kevés meglepetés érheti?

Minél több országban megfordulok, annál inkább erősebb az érzés, hogy még mennyi minden felfedezni való várhat az emberre. Meglepődni szerintem semmin nem kell. Ha fizikailag nézzük, egy zárt rendszerben élünk, ahol minden történés bekövetkezésének meg van az esélye. 😀

Idézzük fel pár utazásos élményedet.

Legmeghatóbb élethelyzet?

2009. Laosz. Egy kis Mekong melletti faluban ülök egy hokedlin, a poros utca szélén, a ház előtt, ahol megszálltam. Jönnek a gyerekek biciklin, az idős emberek bottal a kezükben sétálgatnak. Én pedig sírva hívom a nagymamámat: "Te mama, ez olyan, mint Adony!"

Legszomorúbb emlék?

India jut az eszembe, amely ezerarcú, de a nehéz sorsú gyermekek, mélyszegénységben élő emberek látványa megvisel(t).

Egyes - kő (Erdély) (fotó: @polanyigabor - Instagram)

  

Legviccesebb sztori?

Jómagam, minden bizonnyal akkor néztem ki a legviccesebben, amikor Indonéziában, egy makassari esküvőn, bugis népviseletbe öltöztettek, és a ceremónia alatt én tartottam - néhány helyi erővel együtt -  egy jellegzetes ernyősátrat a pár fölé. Akkoriban ösztöndíjasként, a város egyetemén, három másik sráccal, egyedüli európaiként egzotikusnak számítottunk. Valaki a városban házasodott, és megkértek minket, hogy a megjelenésünkkel emeljük a nagy nap különlegességét.

Legmeghökkentőbb szituáció?

2007-ben, Indiában, néhány srác gyémántcsempészésre szeretett volna rávenni. Ott eléggé be voltam rezelve, de sikerült orvosolni a helyzetet.

Legkülönlegesebb élmény?

Amikor Ausztráliában merülhettem az óceán mélyére, és közvetlen közelről láthattam az általam nagyon kedvelt, és tisztelt állatokat: két fehér cápát. Örömömben sírtam a víz alatt.

Legkörülményesebb odaút?

Ebből többet is fel tudnék sorolni, de a legdurvább, az egy indonéziai Ampana-Makassar (légvonalban 400 km) buszút volt, amit 36 óra alatt sikerült teljesíteni. Ahogy esteledett, úgy másztak elő a csótányok az ülésekből, karosszériákból. A sofőr dohányzott egész úton, és bömbölt a zene, a karaoke. Túléltem. Így utólag már vicces. - Akkor nem volt az. 

 

Csorba-tó (Magas-Tátra) (fotó: @polanyigabor - Instagram)

Legbizarrabb szállás?

A szállásokkal nagyrészt szerencsém volt mindig. Egyszer Ausztráliában, mondhatni egy "szellemkastélyban" aludtam. Az egész ház horrorfilmbe illő hangulatot árasztott a recepciós hölgytől kezdve a szobákon át a folyosóig.

Leggyorsabban eldöntött utazás?

2017 májusában megláttam egy kihagyhatatlannak tűnő, akciós repülőjegyet Ausztráliába. Ezúttal szerettem volna anyukámat is megajándékozni. Felhívtam: "Gyere anya, megyünk Ausztráliába!" Pedagógus révén, a tanév közben feltett kérdésemre egy határozott nemmel felelt. Pár perccel később viszont visszahívott, és a részletekről érdeklődött. A helyettesítést sikerült elintézni. Elindultunk. Egy élménydús Berlin-London-Stockholm útvonal után érkeztünk Hon-Kongba, onnan Melbournebe, majd Adelaide-ba. Port Lincolnba bérelt autóval jutottunk el (kb. 650 km). Anya vezetett. A kétszer hat-, ill. olykor nyolcsávos úton. Nem így terveztük. A mosolya mondhatni, "nem volt természetes". Más lehetőség viszont nem maradt: a nemzetközi jogosítványom kiváltásakor derült ki, hogy lejárt a magyar iratom. Anyáét viszont elfogadták! A végső állomásunk Sydney volt.

Legfőbb vágyad még eljutni...?

A toplista élén most Palau, Mozambik és a Galápagos-szigetek állnak a természeti adottságuk, és az élőviláguk miatt.

Szvanéti - Grúzia (fotó: @polanyigabor - Instagram)

Melyik országot mutatnád be először egy gyermeknek?

Attól függ, hogy milyen nemzetiségűről beszélünk. Szerencsésnek mondhatom magam, mert gyerekként belföldön és külföldön is sokat kirándulhattam. Fontosnak tartom, hogy az ember megismerje a hazáját. Ezért a gyermek saját hazáját választanám első bemutatandó országnak.

Jöjjön néhány eldöntendő(nek tűnő) kérdés:

Dortmund vagy Bayern München?

12 évesen, személyesen vehettem részt egy Borussia Dortmund-Liverpool labdarúgómeccsen. Nem én választottam csapatot, hanem ő engem: egyértelműen Dortmund.

Soproni vagy Pilsen?

Szeretem kipróbálni a különböző országok sörkínálatát. Malátából készült sört szívesebben iszok, mint kukoricából, ezért Pilsen.

1996-os magyar bajnoki hokidöntő vagy az 1999-es női kézilabda BEK-(elő)döntő? (Részletek a két eseményről ebben a bejegyzésben.)

Nehéz kérdés, de azért mondanám a Dunaferr-Hypo elődöntőt, mert ott már ténylegesen fel tudtam fogni, hogy mi történik. Üvöltöttem a B-középben és borsódzott a hátam végig. Az a jégcsarnokbeli mérkőzés szerintem sok dunaújvárosinak élete sportélménye lett.

Izland (fotó: @polanyigabor - Instagram)

Thaiföld vagy Bali?

Balit túlságosan turistaparadicsomnak érzem, annak minden negatív hatásával. Thaiföldön még nagyon sok helyen nem jártam, nem ismerem annyira. Választhatom Celebesz szigetét? 😀

Mátra vagy Balaton?

Balatoni gyerek vagyok. Azon belül is "déli parti". Jobban is szeretem azt a részt, mert csak onnan látszódik az északi! 😀

Repülőgépen szárny elé vagy mögé szeretsz ülni?

Inkább azt szoktam nézni, hogy a gép melyik részén kezdődik az ételfelszolgálás. 😀

Hosszabb reptéri átszállásnál: alvás vagy városlátogatás?

Ha van rá lehetőségem, szeretek bemenni az adott városba nézelődni.

Ázsiában taxi vagy tömegközlekedés?

Mindenképpen tömegközlekedés. Ott történnek az igazán izgalmas dolgok! 

 

Jebel Shams - Omán (fotó: @polanyigabor - Instagram)

Térjünk vissza a jelenbe. Milyen gondolatok fogalmazódnak meg benned a 2020-as év kapcsán?

A leginkább az foglalkoztat, hogy egy ilyen, az egész világot érintő járvány mennyire megosztja a társadalmat, illetve, hogy mennyire különböző módon állnak az emberek az egész vírushelyzethez, miként kezelik, vagy rosszabb esetben ignorálják.

Mit kívánsz 2021-re?

Elsősorban egészséget, illetve azt, hogy megmaradjon az emberek egzisztenciája, és felelősségteljes magatartást a pandémia kapcsán. Ha utazással kapcsolatban kérdezel, akkor, - a körülmények függvényében -  Palau, Burma és Madagaszkár lenne a következő célpontom. Charlie Brown és Snoopy beszélgetése jut az eszembe: "Csak egyszer élünk Snoopy - Hamis, minden nap élünk, csak egyszer halunk meg."

Ha szívesen megnéznéd Gábor más fotóit is, látogass el az Instagram oldalára.

 

További tartalmakat, videókat a blog Instagram vagy Facebook oldalán találsz. 
Bloglovinon is megjelennek az írásaim.

 

Korábbi bejegyzések:

A németek is szoktak panaszkodni?

Mennyi szünidő jár egy német diáknak?

Mit tanulhatnak a dán diákok egy magyar sráctól?

Idegesít a bürokrácia? 10 + 1 tipp Németországban munkát vállalóknak? 

A dunaújvárosi Szent Pantaleon Kórház gyermekosztályán jártunk 

Csak érjük el a vonatot... 

Lombiktörténet Németországból - utazás egy érzelmi hullámvasúton

Így utaztunk Thaiföldre - koronavírus idején