Daniela kezdeményezésére elkészült a dunaújvárosi postások Jerusalema tánca

 

 

Kovacevic Daniela szerb édesapja révén 2016-ig Belgrádban élt. Kislánya születésekor szeretett volna közelebb kerülni a Kisapostagon élő nagyszüleihez illetve édesanyjához. Férjével és kisfiával együtt Dunaújvárosba költöztek. Az 1-es számú postán helyezkedett el kézbesítőként.

 Mikor találkoztál először a Jerusalema című dallal? 

Kislányommal sokat szoktunk táncolni. Az egyik ilyen alkalommal épp a Youtube-on keresgéltünk zenét, amikor megjelent a Jerusalema, illetve a vele kapcsolatos kihívás. Rögtön megtetszett, és elhatároztam, hogy mi is eltáncoljuk a kollégákkal.

Hogy fogadták a munkatársaid az ötletet?

A vezetőnk támogatta a kezdeményezést, és beleegyezett, hogy elkészüljön a videó. A fejemben hamar kialakult a koreográfia, és a forgatási helyszínek is kirajzolódtak. A munkatársaim lelkesen csatlakoztak, de a próbákat nehezen tudtuk összehangolni a különböző műszakokkal. Napi tíz-tíz percet azért mindig sikerült gyakorolnunk. Én tanítottam be a lépéseket, hétvégén pedig videókat küldtem a kollégáimnak, hogy otthon is tudjanak készülni. 

Mitől különleges szerinted az 1-es posta?

Nagyon jó csapat vagyunk, támogatjuk egymást. A táncnál is megmutatkozott, hogy milyen jól tudunk együttműködni.

Melyik volt a legemlékezetesebb momentum a forgatáson?

A koreográfiában volt egy balra fordulós rész, amelynél eleinte a szélrózsa minden irányába mozogtak a többiek. Olyan próbát, ahol mindannyian jelen vagyunk, csak a forgatás napján tudtunk összehozni. Mégis, mire forogni kezdett a kamera, összeállt a tánc, és jól szórakoztunk.

Mikor került a képbe Bence, a videó fiatal operatőre, vágója és szerkesztője?

Több szakemberrel is egyeztettem, de végül a nagymamám említette, hogy az unokatestvérem, Bence is foglalkozik videók készítésével. Felkerestem, és örömmel fogadta a felkérést, szívesen vállalta a munkát. Egy szombati napon, délelőtt vettük fel a táncot, és aznap estére már el is készült a videó. Én csak az egyes részek sorrendjét adtam meg, a vágást, a zenei aláfestést, és az egyéb szerkesztési munkákat mind Bence oldotta meg.

Mit adott neked ez a videó?

Legfőképpen derűt és mind élőben, mind az interneten pozitív visszajelzéseket. A mindennapi feladatok, és a hétköznapok "mókuskerekéből" egy kis kikapcsolódást is jelentett. Örülök annak, hogy a vezetőnk támogatta az ötletet, és, hogy a kollégáim ilyen lelkesen részt vettek benne. Eleinte szkeptikusan álltam a projekthez, de most már büszke vagyok mindannyiunkra, hogy sikerült összehozni ezt a táncot. Bencének pedig külön köszönöm, hogy ilyen ügyesen és gyorsan elkészítette nekünk a videót.

További tartalmakat, videókat a blog Instagram vagy Facebook oldalán találsz. 
Bloglovinon is megjelennek az írásaim.

 

Korábbi bejegyzések:

A németek is szoktak panaszkodni?

München egy gimnazista lány szemével

Mennyi szünidő jár egy német diáknak?

Mit tanulhatnak a dán diákok egy magyar sráctól?

Idegesít a bürokrácia? 10 + 1 tipp Németországban munkát vállalóknak? 

A dunaújvárosi Szent Pantaleon Kórház gyermekosztályán jártunk 

Csak érjük el a vonatot... 

Lombiktörténet Németországból - utazás egy érzelmi hullámvasúton

Így utaztunk Thaiföldre - koronavírus idején