Hazaköltöztök: elment az eszetek?

Eddig elengedtem a fülem mellett, ha (kis túlzással) lehülyéztek minket, hogy hazajöttünk. A minap egy Császár Gáborral folytatott interjúban (kézilabdázó) is elhangzott, hogy (finoman szólva) többen megkérdőjelezték, hogy hazatérnek Svájcból a családjával. Kitört a KATA-botrány is, és "mindenki elindult külföldre". Elértem azt a pontot, hogy billentyűzetet ragadok...

Tudatos, régóta érlelődött döntés, hogy 2021. februárjában a férjemmel úgy határoztunk: "kipróbáljuk" magunkat otthon. Akkor még úgy tűnt, hogy gyermekáldás miatt én amúgy is "kivonom magam a forgalomból" egy időre, férjem pedig megnézi, hogy vállalkozóként hogy boldogul itthon. Sajnos az élet az én részemről máshogy alakult, de a döntésünk mellett kitartottunk. 

A hazaköltözés szó nálunk érdekes megfogalmazás, mert mi eddig is kb. négy-hathetente Magyarországon tartózkodtunk, ügyeket intéztünk, az egészségügyben is szereztünk tapasztalatot - hogy csak a tipikus "darázsfészektémákat" említsem.

Jól éreztük magunkat Németországban. Annak idején mindketten csak egy évre szerettünk volna kimenni, fiatalságból, kalandvágyból. Végül több, mint tíz év lett belőle. Így hozta az élet. Sok barátunk volt/van, sportegyesületnél tevékenykedtünk,  honvágyat nem éreztünk: éltük a mindennapjainkat. 

Talán Andris munkája adott igazán löketet, hogy váltsunk. A munkaerőhiány komoly problémát okoz kint is. Egyre hosszabbak lettek a hétköznapok (10-12 órás műszakok), lassan a szombat is szinte fix munkanappá változott. A szabadnapokat egyre nehezebb volt leegyeztetni. A fizetése a szakmán belül kiemelkedőnek számított, de elérkezett az a pont, amikor feltettük a kérdést: megéri? Ugyanennyi munkával, de otthon, vállalkozóként viszonylag rugalmas időbeosztással is megkeresné azt a pénzt, ami a megélhetésünkhöz szükséges? Otthon a család, a barátok, az érzés, hogy a "mienk": akarunk továbbra is két ország között logisztikázni?

Elindította itthon a vállalkozását (www.favillany.hu és www.fanda.hu). A szakértelmének, hozzáállásának, megbízhatóságának, szorgalmának és a szakemberhiánynak köszönhetően szépen beindult a gépezet. Igen, meg tudja keresni azt a pénzt, ami a megélhetésünkhöz kell. (Nem, az nem igaz, hogy a német szakemberek 8-10ezer EUR-t visznek haza havonta. Annak kb. a negyedét jó esetben.)

A Covidból eredő laza homoffice-szabályoknak köszönhetően én részben itthonról is tudtam, és reméljük a jövőben is tudom végezni a németországi munkámat. - "Ja, így könnyű." Nem, annyira nem. Három magyar, egy német diploma, kitartás, szorgalom, alázat, idő, anyagi ráfordítás és kemény logisztika kell(ett) hozzá.

Jól érezzük magunkat itthon. Talán nehéz elhinni, de ezzel nem vagyunk egyedül. Számos ismerősünk, barátunk költözött haza az elmúlt egy-két évben. Persze, hogy látjuk itthon a problémákat, csak már tudjuk, hogy kint sem mindig/feltétlenül könnyebb.

Ha meghalljuk a negatív jelzőt, hogy "ez Magyarország", legyintünk, mert már láttuk, hogy külföldön is előfordulhat. Tapasztaltuk. Például amikor a müncheni ápolónő elpanaszolja, hogy egyik pillanatról a másikra egy emelet helyett kettő tartozik hozzá.

Gyakran elgondolkodunk azon, hogy miért vált szinte automatikussá az (elnézést a megfogalmazásért, de így hiteles) "itthon minden sz*r" hozzáállás? Miért gondoljuk, hogy úgysem sikerül, mert "ez Magyarország"? Nekünk is volt egy-két körünk pl. a bürokráciában, és, ha esetleg picit többkörös is lett a dolog, mégis mindig találtunk megoldást.

Digitalizáció? Felhőbe küldött recept? Elektronikusan küldik, vagy online lekérdezhetem az orvosi leletet? Nem kell érte könyörögni, faxszámot adni, megvárni, míg kipostázzák, vagy személyesen bemenni érte? A számos menüztető étteremnek köszönhetően egyszerűbb az "étkezési-logisztika"? Ingyen óvoda, bölcsőde? Számos vállalkozói megbízás az otthonteremtési támogatásokon belül? Mi ezt értékeljük.

Munkaerőhiány? Zsigerből jön a válasz: mert mindenki külföldön van. Tény, hogy sokan dolgoznak még mindig külföldön. Elhiszem, hogy valakinek bejött, kint talált megoldást. (Közhely, de aki akar, eléri a célját itthon és külföldön is.) Azonban Németországban is úton-útfélen álláshirdetésekbe botlasz, és mást sem hallasz, mint, hogy "nem találok embert". Az a verzió pedig, hogy kimegyek, "megszedem magam, és hazajövők", már régen nem olyan egyszerű, mint tíz-tizenöt évvel ezelőtt volt. Jóval nagyobb lemondással jár a mindennapokban, ha az ember komolyabb profitot szeretne termelni. (A lakásbérléshez háromhavi bérpapír kell + háromhavi kaució? Hogyan, ha még alig dolgoztam, alig van pénzem? Hol találok lakást, hogy tudjak dolgozni? Meg lehet ezekkel a kérdésekkel küzdeni, én is laktam 450 EUR-ért egy 17 nm-es szobában, és úgy örültem neki, mintha egy palota lett volna.)

KATA-botrány? Mielőtt elkezdtem volna háborogni, utánanéztem. Érdeklődéssel fogadtam az ún. "költséghányad" fogalmát, ami pl. egy fényképész esetén 80-90 %-ot jelent. A fennmaradó 10-20%-nyi jövedelméből fizet adót. Forrás: itt. Az eddigi információim alapján ez még mindig egy humánus adózási formának tűnik a férjem esetében is. (Van összehasonlítási alapunk a németországi adóterhekkel vállalkozás esetén.)

Természetesen, azzal nem értek egyet, ha valakinek a szabálymódosítás miatt ellehetetlenül a vállalkozása, és remélem, hogy erre megoldást találnak a jogszabályalkotók. 

Lehet, hogy meg fogom bánni ezt a bejegyzést. Szándékom ellenére pártállást is akaszthatnak majd rám. Ki is oktathatnak, hogy "ha tudnám". Tudom. (Ajánlom pl. az "adnijó" fület.)

Egyértelmű, hogy sokaknak bejött a külföldi lét. Érthető, hogy nem akarnak hazajönni. Mi sem panaszkodhat(t)unk.

Fontos számomra, hogy megjelenjen: akad még olyan család, aki hazaköltözött, és nem bánta meg. Sőt.

További tartalmakat, videókat a blog Instagram vagy Facebook oldalán találsz. 
Bloglovinon is megjelennek az írásaim.

Korábbi bejegyzések:

A 13 éves Bence készítette a dunaújvárosi postások táncos videóját

Gábor kalandjai a nagyvilágban: virtuális utazás egy volt osztálytárssal

Online edzés és "házibuli" Tibivel: avagy spinning a járvány idején

A németek is szoktak panaszkodni?

München egy gimnazista lány szemével

Mennyi szünidő jár egy német diáknak?

Mit tanulhatnak a dán diákok egy magyar sráctól?

Idegesít a bürokrácia? 10 + 1 tipp Németországban munkát vállalóknak? 

A dunaújvárosi Szent Pantaleon Kórház gyermekosztályán jártunk 

Csak érjük el a vonatot... 

Lombiktörténet Németországból - utazás egy érzelmi hullámvasúton

Így utaztunk Thaiföldre - koronavírus idején